"35 éves nő vagyok, 4 éve élek Angliában. Ismerek magyar lányokat, akik 5-6 éve itt vannak, hasonló korúak vagy idősebbek nálam. Mindannyian szingli lányokként jöttünk ide ki, se barát, se férj.
És mint minden hasonló cipőben járó magyar nőnek, nekem is az a dilemma, hogyan lesz családom, hogyan lesznek itt gyermekeim?
Három különbözö nemzetiségű férfivel éltem együtt, a legutóbbi angol.
Hát őszintén megmondom, ezek közül a férfiak közül egyik sem akarja felvállalni azt, hogy eltart, fizeti a lakbérem, amíg én babázom, még pár hónapra sem akarják!
Kényelmesebb azt mondani, neki nem kell gyerek, mert az extra kiadás és nem csinálhat kedvére azt, amit akar, pici baba mellett! Ezek a külföldi férfiak nem családcentrikusak, nem valók sem férjnek, sem apának.
Nagyon szomorú tapasztalat, mivel azt látom, minden unokatestvérem aki velem egy idős, már férjhez ment, gyermekeik és szerető családjuk van. De ők nem mentek külföldre és magyar férfiakhoz mentek hozzá!
Szerintem a magyar férfiak jóval családcentrikusabbak átlagban, mint egy angol, vagy lengyel. Most már ott tartok, bárkitől is, ha terhes leszek, megtartom! Annyira szeretnék gyereket, már szinte megbolondulok érte...
Itt, ebben az angliai városban én még magyar férfival nem találkoztam......soha. Ez egy kisváros, Salisbury.
És ha úgy alakul, teherbe esem és a lengyel/angol pasi lelép, hol fogok lakni, miből tartom el magam? Pici baba mellett nem tudom a lakbért fizetni, a landlordoknak meg nem kell egy DSS aki segélyeken él, egy egyedülálló anyuka pici babával.
Ha nincs normális apuka, ki fog nekem segíteni, támogatni, vagy marad az itteni hajléktalan szálló ahol majd a gyerekemet megszülöm.
Komolyan mondom, vicc nélkül. Mert nekem gyerek kell, gyerek és gyerek!
Imádom a gyerekekeket!
35 éves nőként már kezdek kifutni a szülőképes korból, főleg ha többet is szeretnék. De hogyan tudom ezt itt, magyar férj nélkül megvalósitani?
A lengyel ex barátom, egy nap csak lelépett a közös kégliből, azzal az indokkal, hogy 1200 km-rel odébb lévő városban kapott munkát. Egy jobb állásajánlatot.
Meg se kérdezett, akarok-e vele menni. Úgy ott hagyott egy jobb állás miatt, mint a huzat. Pedig soha sem volt vitánk, azt hittem, minden rendben van a kapcsolatunkkal. Ennyire megbízhatóak.
Magyar szingli barátnőim hasonló tapasztalatokkal bírnak. Egyiküknek arab hapsija volt, aki pár hónap után visszament Szaud-Arabiába. Soha többé nem látta viszont.
A lengyellel hasonlóan volt, az egy év után visszament Lengyelországba, határozatlan időre. Sok bevándorló férfi nem tervez hosszú távon, csak néhány hónapig, esetleg évig maradnak, barátnőket hátrahagyva.
Ez nem a klasszikus magyar házasság, amit otthon megszoktunk, ahol a pároknak azért nagyobb a felelősségtudata és elkötelezettségtudata egymás iránt. Ahol a férj azért ragaszkodik a feleségéhez és a gyermekéhez. Ezt a fajta szeretetet, ragaszkodást én itt nem éreztem, egyetlen férfitól sem.
A 3 komolyabb kapcsolatomon kívül volt több rövidebb, van elég tapasztatom. Azonban a ragaszkodás, az elkötelezettségérzés mindegyikből hiányzott!
Ismerek itt legalább 4 magyar lányt, akik hasonló problémával küzdenek, mint én. Nem találnak egy komoly partnert a családalapitáshoz. És az ő rokonaik is mind házasok már gyermekekkel, 2-3 is van már. Magyarországon.
Mindannyian csak sírdogálunk... nem vagyok itt boldog... egyedül vagyok... és nem akarok kifutni a szülőképes korból és vénkisasszony maradni!
De otthon nem volt állásom 2 évig, ezért vagyok itt... nekem munka is kell!
Ez egy óriási dilemma. Itt jó munkám van, pénzem van, de csak megöregszem egyedül, se család, se gyerek.
Csak a keserűség, ami ebből fakad és az állandó boldogtalanság érzése.
De otthon nem volt mit ennem, nem volt munkám évekig... az is borzalmas volt.
Ez bizony egy komoly probléma ami nőket és férfiakat is érint, főleg aki szingliként vándorol ki Angliába.
Én is egy vagyok a sok diplomás volt munkanélküli között, aki ide kijött és új
életet kezdett. Munka, nyelvtudás OK - van pénz, szépen gyűlik a bankszámlán, de itt férfiakból borzamlas a felhozatal.
Sokan ide azzal az illúzióval jönnek ki, hogy majd itt megtalálják életük nagy szerelmét, de 99%-ban csalódás a vége. Mert itt nagy a migráció, az itteni férfiak közül sok a vándormadár... én már csak így hívom őket.
Szóval, mi a megoldás?"
